Kard, rozsdás fém vas,
Fátyolos ablak mellett
ott hagyott síró hüvely,
mely játszik az ég szemével.
Bánatos kezű éji asszony
Szövőszékében álmot kreál;
Majd lefekszik a napnyugaton,
És ráordít a sóvár halál.
Utóhang
Túlbuzgóságod
méltán támad
önmagára.
Pusztulj vesztes!
Ne élj a
világ ellen,
ellenem, sátán fattya!