Még őrizem kisfiús énem,
daloskedvű, pajkos hangulatát,
a hajnali pára gőzölgő dús illatát,
tiszta szívű lányok kacagását,
a selymes szoknyák suhogását.
Még őrizem eltűnt életem
boldogtalan, könnyes, bús napjait,
a nyugvó erdő tompa hangjait,
árva éjszakák tüzes vágyait,
a gyenge test fájdalmas harcait.
Még őrizem lázas napjaim
cserepes szájú szomjas kínjait,
a halkan suttógó fák árnyait,
anyám ölelő mozdulatait,
vigasztaló, szelíd, szép szavait.
Még őrizem ifjú éveim
mindent tagadó lázadásait,
a derék jegenyék zúgásait,
a tiltott valóság hiányait,
a komor világ rémséges urait.
Még őrizem érett éveim
gyönyörre űző szilaj vétkét,
a holdas estek ragyogó ékét,
az elkövetett bűnök szégyenét,
a megbocsátás édes békéjét.
Már a halál bontogatja napjaim,
a feketedő világ csendjét
keresem, az emlékezés örömét,
a megnyugvó lélek halk zenéjét,
mikor megtalálja jobbik felét.