Ballagok. Egymagamban
Sétálok, bejárom a tájat,
Hogy kergessem a vágyat,
Az öröm vágyát,
De csak holtak ágyát
Leltem, hol örök álmot
Látnak a jobblétre szenderültek-
Ballagok a sírok között,
Elhervadnak rajtuk a rózsák,
A halál ott van mögöttem!
Tudom a holtak akarták,
Hogy megleljem őket.
Jöttem mellegíteni kihült szívüket,
De hiába minden, a sírokból-
bármit ültetek- csak vérvirág nő!
A temető rideg földje-
akár egy elvetélt anya ki, akarja…,
hogy gyermekét megszülje, de nem tudja-
Köpi ki magából
A holtakra helyezet virgot,
Elcsúfítja a síri világot!
Hatalma jeléül
A halál egy rózsaszálat ád
Mi a legnagyobb síron ül,
S vér csepeg belőle!
Elfutok a temetőből,
Elöttem a vérvirág képe lebeg!
Lelkem megremeg,
S szememből véres köny pereg!
Míg ott van a vérvirág
A holtak nemnyugodnak!
Megjegyzés: 2006.01.03