Szótlanság fedi le napjaimat,
mint fagyos hegytetőt a hósapka.
E csendesebb napjaim békében telnek
el, s nem követelem tollamtól, s agyamtól,
hogy: - Nagyot mondó gondolatokon merengjetek!
De, mi végre is erőszakoskodnék,
ha nem jönnek a szavak, a gondolatok,
az érzelmek laza fűzér formájaként,
mint tovasikló igazgyöngyök,
a selyemszál puha fonatán?
S lelkem mélyét se háborgatom,
hogy ébredjen fel szunnyadó voltából,
mert érzem, hogy megpihent,
s erőt gyűjtött a világ nyugvásából,
békéjéből, a csendes ünnepeken.
Megjegyzés: Miskolc, 2006. január 4.