Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: … A fehér meszet teszem

, 320 olvasás, kyklopsz , 8 hozzászólás

Abszurd

Ősöm őse
kínt hagy rám,
ő se sejtette:
emlékét elmossa …





Ősöm őse
kínt hagy rám,
ő se sejtette:
emlékét elmossa
a fanyar eső,
egy ige
erre int örökké.
Messze a rév,
beterít a vér.
Verem a fejem
a szürke falba,
testem merev,
vár már rám
a mély verem.
Szablyám éle elé
vetem életem,
már csak a szív visz
folyton előre,
s szaggatott inam
csak, mint kacs
a lehullt szőlő felett,
úgy lóg felettem.
Előttem az út
kisze-kusza átló,
s szemem tüze oltá
mérges dühömet,
de jeges viharban
a hó betakar,
oh, a vén pusztában
még a gém
is rajtam nevet.
Magam kínzom
kattan a zár,
ráz a lelkiismeret.
Mindenki megaláz,
tán a rák is
pusztít belül,
rám várni kár.
Csontváz testemre
a fehér meszet teszem.

Megjegyzés: … a tartalom nem elhanyagolható az olvasatomban, de szójátékként szavak visszafelé olvasásával próbáltam játszadozni…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Ez+az
· Írta: kyklopsz
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 249
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 283
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2924 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz