Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Közhelyek

, 575 olvasás, Fatyol , 6 hozzászólás

Gondolat

    Ne ámítsd magad! Az egész,
    csak egy közhely,
    talpalatnyi, melyhez közöd van,
    teleaggatva kétfelől – sztereóban -
    elcsépeltnek hitt igaz típiákkal,
    de te csak dunnyogod magadban
    monóban, monoton, hogy te majd megfejted:
    haladsz a lépcsőfokokon…
    te azt hitted egyenes az utad? Nem, nem!
    Lépcső az barátom, hol le, hol fel,
    sőt néha oldalt, jobbra-balra,
    nehogy egyből rálelj az utadra…
    Mászod, csak mászod, hogy végre
    megéld majd a halálod…
    Hidd el, csak közhely az egész,
    szerelmek, vágyak, s a szenvedés
    a fák, mik elsuhannak melletted
    nem zöldek, nem hűs árnyak,
    múltad árnyékai követnek
    apáid, őseid árnyai… Mehetsz te bárhová,
    csak vágyaidnak lesznek szárnyai.
    Csak azt hiszed hagyhatod magad mögött
    mik őseid véréből szülőföldeddé változott
    Csak haladsz a lépcsőfokokon,
    érted-e már mért oly nehéz?
    Hátadon a múltad, a közhelyek,
    mind mögött őseid, véred, küzdő emberek
    viszed őket. Csodálod nehéz?
    Ez a jutalmad: köszönve szenvedés,
    az ajtók előtted egyszer már mind betörtek,
    te zártad le lakattal, összeszorított dacos ajakkal
    mikor azt hitted te majd megfejted a zárat:
    pedig csak annyi az, hogy önmagad maradsz,
    véredért, népedért bárhol vagy is: A Szent alázat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1732 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz