Ha én lepke lennék, másképp látnám a világot,
Szeretném a csöndes rétet és az illatos virágot,
Föl s le, röpködnék, könnyű szellő szárnyán,
Vidámparkom lenne az erdő és a szivárvány.
Ha én lepke lennék, felszállnék az égig,
Onnan néznék körül, míg a szem ellát, végig,
Kicsi műholdként szórnám szét az adást,
S figyelném az embereken a jótékony hatást.
Ha én lepke lennék, rászállnék egy kézre,
S meglesném az arcát, mikor is vesz észre,
Maga elé emelne, s mosolyogna egyet,
Azt hiszem egy lepkétől ez bizony egy jótett.
Ha én lepke lennék, hírnök lenne a szakmám,
Lenne írógépem, diktafonom, dobogóm és nagy szám,
Szétkürtölném a világnak, hogy az emberek mit tesznek,
Háborúznak, pusztítanak, s alig segédkeznek!
Nem szeretik egymást, csak a pénznek élnek,
Nagyszájúak, hiúak, minden bajtól félnek,
Utálják a kudarcot, s nem lépnek a tényre,
Hogy egyedül nagyon nehéz kijutni a fényre!
Hiszen nem az egyén tartja életben a Földet,
Hanem a tömeg, aki ha kell, sziklát görget,
Eteti az éhezőket, a hontalannak épít,
S a világon mindenhol önzetlenül segít!
Nyújtsd ki hát a kezed, hadd fogja meg más is,
Hidd el ez az egész nem csak üres frázis,
Egyedül kevés vagyok, de mindent meg tennék,
Nem kis dolog lenne tőlem, ha én lepke lennék!
|