Elmegy egy nap, jön egy másik,
Mindig mást hoz, mindig más így...
Este van már, mély csend estje,
A természet elszenderedne.
A nap lehajtotta a fejét,
A hold vette át a helyét.
Este van már, mély csend estje,
Földre szállt az éj sötétje.
Ez a nap már elszaladt,
De emléke megmaradt;
Ezer nap elmegy, elszalad,
De az érzés megmarad.
Az idő akár rohanhat,
Száguld vele a gondolat;
Elmegy egy nap, jön egy másik,
Mindig mást hoz, mindig más így,
Jön vele a sok sok vágy is,
Minden nappal jön egy másik.
Múlik az idő, de nem számít,
Új érzések törnek rám is.
Szívemben egy érzés ég,
Nem szabadulok tőle rég.
Motoszkál bennem több kérdés;
Mi az igazi szépség?
Ki az aki engem megért?
Az igaz barátság mennyit ér?
_____
Semmi semmiért,
és az egész miért?