Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szociális viszontagságok (dezodoráló hatás)

, 637 olvasás, Phille_Viö , 10 hozzászólás

Somolygó

perce koppan az időnek
a fák mind kidőlnek
a szél belezúgja magát
az erdőbe dörzsöli farát…





perce koppan az időnek
a fák mind kidőlnek
a szél belezúgja magát
az erdőbe dörzsöli farát
megoldódnak a kötelek
felszakadnak födelek
eljő a kárhozat világa
megtelnek a bugyik hiába
félelmébe rezeg az ág
gubóból elpereg a mák
sivít a disznó kölke
beszorult az ólba csülke
megeredt a bő véreső
jóllakott az embererdő
a szél csak tolja önmagát
és nem segít a bőkabát
a bűz úgy is átüt rajta
de a szél csak idekapta
az ember vér-hús-szagát
felfordult-gyomor-baját
leszámolja szépen percre
az EMBER, s mondja egyre:
ez biz az ő KERESZTJE
s hordja mártírként szagát
s elfelejti megmosni vala…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Phille_Viö
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1653 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz