Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rabod vagyok

, 727 olvasás, psylady , 1 hozzászólás

Szerelem

Nem gondoltam, hogy egyszer még rád találok,
s, hogy együtt lobbantjuk fől a régvárt lángot.
A sors küldött téged egy angyal képében,
azt gondoltam, hogy veled más lesz az életem…





Nem gondoltam, hogy egyszer még rád találok,
s, hogy együtt lobbantjuk fől a régvárt lángot.
A sors küldött téged egy angyal képében,
azt gondoltam, hogy veled más lesz az életem.
Úgy éreztem, hogy veled szebb lesz minden,
belül teljesen kicseréltek, szinte újjászülettem.
Reménykedtem akkor még egy szebb jövőben,
úgy gondoltam, te már kitöltöd az egész életem.
Oly szépen indult minden, de hamar vége lett,
s az egész, mi történt, a múlt szép képe lett.
Most már csak keserűség, mi szívemet marja,
s a szemeimet éjszakánként könny áztatja.
Mert egy kis ideig olyan csodálatos volt minden,
azt hittem valóra válik, amiben mindig hittem.
Jöttél te, s hírtelen elvakított a nagy szerelem,
úgy éreztem, hogy nélküled nincs boldog percem.
Fáj, hogy ez megváltozott, hisz oly szép volt veled,
hisz akkor engem öleltél, és más nem is érdekelt.
Az illatod még mindig érzem, s nem felejtelek,
tudom, másé a szíved, de el soha nem engedlek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: psylady
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1529 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz