Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Jézus élete

, 424 olvasás, secondEduard , 23 hozzászólás

Ezerszín

JÉZUS ÉLETE

II. RÉSZ


Szín: Ugyanaz a nappali, Bertalan Jézus-ruhában az ebédlőasztalnál ülve énekel, Marci érdeklődve nézi.

BERTALAN: Házunk előtt, kedves édesanyám, van egy magas eperfa, alá állok, kedves édesanyám, hogy ne… Á, kisbarátom! Észre sem vettelek. Te vagy Marci, ugye? Megismerlek ám! (Marci bólint) Na, azért szólhatnál valamit… Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak. (Marci meglepetten bámulja) Csodálkozol rajtam, ugye? Pedig én hozzád jöttem. Karácsonyra neked fogok ajándékot adni. (Pétert utánozva) "Gyöngyfűzérre gondoltam, vagy valami ilyesmi…" De ha nem jó, lehet más is. Kisautó, kisteherautó, kisvasút… igaz, ezekre nincs pénzem. Én hitet hoztam neked, Marci, a szívemet hoztam el. Nézel, mintha hülye lennék, mi? Tényleg a szívemet hoztam el. Jézusnak vagyok öltözve, de nem azért, mert őrült vagyok. Vagy talán mégis? Néha magam sem tudom… Sok-sok évvel ezelőtt híres nótaénekes voltam, feleségem volt, Krisztina, és egy kisfiam, Berci…

(A lámpák lassan kihúnynak, félhomály. Jobboldalra strandlabdákat, vízicsúszdát és egy csónakot hoznak be. Belép egy nő és egy gyerek, nyáriasan öltözve, a csónakba ülnek. Reflektor a csónakra. Halk színfónikus zene.)

BERTALAN: Akkoriban sok fellépésem volt. Még nyáron is, a nyaralás idején. Emlékszem, aznap egész délelőtt Bercivel játszottam a strandon. A feleségem a parton maradt, nem akart bejönni a vízbe… ő nem tudott úszni. Bercivel csónakot béreltünk, aztán felhívtak, hogy menjek el egy rögtönzött fellépésre. Elvállaltam. Krisztina próbált lebeszélni, de nem tudott. Sőt, én beszéltem rá, hogy csónakázzon tovább Bercivel… (a csónak megremeg, reflektor le, a nő, a gyerek, a csónak sötétségbe borul) Amikor este megjöttem, ők már nem éltek. Ezután már csak arra emlékszem, hogy Jézus vagyok egy pszichiátriai intézetben. (strand-kellékeket, csónakot kiviszik, zene elnémul, színpad fényben) Tudtam, hogy én vagyok a hibás, hogy miattam haltak meg… Elolvastam a bibliát… sokszor… aztán, már jó ideje, elkezdtem gondolkodni, rájöttem, ez így nem mehet tovább, ez így nem élet. Magamhoz tértem, beláttam, hogy Jézusként sem tudom őket feltámasztani. Azokon kell segítenem, akik élnek. Hozzád azért jöttem, mert… nem tudom… a fiamra emlékeztetsz… és a te nevedet húzták ki a sorsoláskor… "gyöngyfűzér"… ha a kezelőorvosunk olyan hülye lenne, mint én, biztosan gyöngyfűzérnek öltözne. (Marci mosolyog) Marci! Azért jöttem, hogy elmondjam neked, a világon a szeretet a legfontosabb. Olyan bután hangzik ez, de hidd el, mindig szeretni kell…
MARCI: Szeretni? Én nagyon szeretem Apát… De ő nincs… nincs itt. Pedig kaptam tőle kisvonatot is, gyere, megmutatom. (kézen fogja Bertalant)
BERTALAN: Na de… (kimennek, színpadon sötét, majd újra világos, belép Misi)
MISI: (körbenéz) Marci! Hol vagy? Á, biztos a szobájában. Andor sincs. Órákat képes Anyával beszélni. Beszélni… Marci két éve nem beszél. És az orvosok… á, semmit nem tudnak. Én meg sebész akarok lenni… ugyan! Jaj, Istenem, itt már csak valami csoda segíthet. (ajtó nyílik, belép Bertalan)
BERTALAN: Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek fia eljő. (Misi ledöbbenve nézi) Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: én vagyok a Krisztus; és sokan elhitetnek.
MISI: Elhitetneeek? Ki maga és hogy került ide? Ki engedte be? Vagy magától jött…?
BERTALAN: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva: megverem a pásztort és elszélednek a nyájnak juhai.
MISI: (félre) Kit akar ez megverni? Pedig nem is úgy néz ki, mint egy betörő, inkább valami őrült. De hogy került ide? (Bertalanhoz) Már elnézést, de kicsoda maga? Vagy ez valami karácsony előtti tréfa? A mikulás után a legújabb szolgáltatás?
BERTALAN: És bevetik őket a tüzes kemencébe: lesz ott sírás és fogcsikorgatás.
MISI: Mi lesz? Na, ebből elég! Ide figyeljen. Ha azonnal nem mondja el, ki maga, és hogy került ide, hívom a rendőrséget. Á, el se mondja! Anélkül is hívom. Ja! És azonnal hagyja el a lakásunkat!
BERTALAN: Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik.
MISI: (félre) Ez elmebeteg! Csak tudnám, hogy került ide? (Bertalanhoz) És lesz… hogy is van? És lőn világosság! Ez az! Ki… kicsoda vagyol te itten? Á, tudom már! Te Jézus Krisztus vagy.
BERTALAN: Te mondád… de elárulom, civilben nótaénekes vagyok.
MISI: (félre) Hűha! Ez durvább, mint gondoltam. (Bertalanhoz) Igen? És most, kedves Jézus, nótaénekesként járod a világot? Énekelgetünk? Prédikálgatunk? (a telefonra sandít, elindul felé)
BERTALAN: Nem prédikálgatunk. Csak néha énekelgetünk. Ide azért jöttem, mert ajándékot hoztam.
MISI: Ajándékot?… Ja, igen, hát persze… És milyen ajándékot?
BERTALAN: Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek…
MISI: Ejha! Én is legalább ilyen nagy ajándékra számítottam. Igazán nagyon köszönjük. Mondja csak… mondd Jézus, leülnél egy kicsit, amíg telefonálok?
BERTALAN: Ne nyugtalankodjék a te szíved. Se ne féljen. (leül)
MISI: Félnem kellene? Érdekes, de tényleg nem félek. (telefonál) Halló! Doktor úr? Marci bátyja vagyok, a Kovács Marcié. A segítségét kérem. (lopva Bertalant méregeti) A lakásunkban van… szóval nem tudom, hogy került ide… de… (eröltetett mosollyal Bertalan felé) találkoztam a nappaliban… Jézus Krisztussal… Hogy nyugodjak meg, nem vagyok hülye? Nagyon kedves, doktor úr! Hogy ismeri? (kis ideig csak hallgat) Tartsam itt? Értem. Rendben, doktor úr. Várom. (leteszi a kagylót)
BERTALAN: Aki pedig őt elárulja vala, jelt ad nékik, mondván: akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
MISI: A csókot nyugodtan elhagyhatjuk. Elfogás meg hamarosan. ( a hűtőszekrényhez megy) Üldögéljen csak nyugodtan. Ne is menjen sehová. Jó helyen van itt, nem? Kedves Jézus, megkínálhatom egy kis üdítővel? Vagy esetleg kávét? (üdítőt tesz az asztalra) Igazán örülök, hogy eljött hozzánk… ajándékozni. Bár karácsonykor nagyobb poén lett volna. Igyon csak egy kis üdítőt… öö… nemcsak kenyéren él az ember, ugye?
BERTALAN: (iszik) Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon át bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.
MISI: Hát ha már lenyelte, akkor ki ne jöjjön! Amúgy elmondaná… elmondanád, Jézus, miért éppen hozzánk jöttél?
BERTALAN: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
MISI: Kisgyermeket? Marci? Na nem! Nem ajánlom, hogy Marcinak… hogy prédikálgasson… Itt nincs is semmiféle kisgyerek.
BERTALAN: Marci már kilenc éves. Én se nevezném annyira kisgyereknek. Nos, ha tudni akarja, neki kellene gyöngyfűzért ajándékoznom.
MISI: (megijedve) Marcinak? Gyöngyfűzért? (színlelt nyugalommal) Persze, igen, ezt is nagyon köszönjük… (belép Kata)
KATA: Á, Misikém, látom már össze is ismerkedtetek. (Bertalanhoz, kezet nyújtva) Üdvözlöm! Kata vagyok. Sokat hallottam ám magáról… csak jókat! Engedje meg, hogy gratuláljak. (Bertalan bólint, kezet fog)
MISI: (ámulva) Anya! Te ismered…? Tudod, ki ez?
KATA: Persze, hogy tudom. (mosolyogva) Ő Jézus Krisztus. Mégpedig az egyetlen és a legjobb. Így van? (Bertalanra kacsint)
MISI: Úgy látszik, én bolondultam meg. Vagy csak álmodom. De Anya! Ezt a… szóval Jézust jól ismeri Marci kezelőorvosa. Hamarosan itt lesz…
KATA: Ismeri? Nem baj, hamarosan még többen fogják ismerni.
MISI: (irónikusan) Hogyne! Nótázgatva körbejárja a világot. Ajándékokkal.
KATA: Dehogy! Andor már döntött. Ő lesz a Jézus élete főszereplője. Bocsásson meg, hogy is hívják?
BERTALAN: Marosszéki Bertalan, nótaénekes. Hivatalosan őrült.
MISI: Ezt eddig is tudtuk. Anya, nem értem, milyen főszerepről beszélsz… (belép Andor)
ANDOR: Jaj, kedves Bertalan, ne haragudjon, egyfolytában csörgött a mobilom. Nagyon örülök, hogy ön jelentkezett, úgy vélem, holnap alá is írhatjuk a szerződést.
MISI: Milyen szerződést? Itt mindenki megbolondult? Andor, úgy érted, hogy…? Na nem! Anya! Figyelnétek rám? Marci orvosa elmondta nekem, hogy ez az ember a betege. Pszichopata! Érthető? Akkor hogyan játszhat filmszerepet?
BERTALAN: Sehogy. Nem vagyok színész. Ezt a szerepet a rendező úr erőszakolta rám. Valójában tényleg a pszichiátrián kezelnek… beteg vagyok, de higyék el, nem sokáig. Azért jöttem, hogy Marcinak adjak új hitet, erőt, új életet. A szívemet hoztam el és adtam neki. Jézus nevében. Ennyi a történet. Gyöngyfűzér nélkül.
MISI: Gyöngyfűzér? Ezt már hallottam. Semmit sem értek.
ANDOR: (meghökkenve próbál szólni) Ho… hogy maga…
KATA: Marcinak? Miii? Marci… Marci! Hol van Marci? (belép Marci kisvonattal a kezében) Marcikám! (megöleli) De jó, hogy itt vagy!
BERTALAN: Marci, kisbarátom! Elmondtam neked, amit akartam. Tudom, hogy megértettél ajándék nélkül is. Azt hiszem, a te családodnak most bőven elég lesz karácsonyra az is, ha elmondod, hogy mit nem vettél nekik. (mosolyog) Persze a gyöngyfűzér meglesz…
MARCI: Ugyan, nem fontos. Anélkül is jól vagyok. Most már sokkal, de sokkal jobban vagyok. (a többiek elhűlve bámulják)
KATA: (magához térve) Marci…! Marcikám! Te beszélsz?! Jaj, drága kisfiam! (megöleli) Te beszélsz! (csókolgatja) Édesem, te beszélsz!
MARCI: Igen, Anya, beszélek. Bertalan elmondta, hogy ami a szívemben van, az már örökre ott marad… ha beszélek, ha nem. De jobb elmondani, hogy szeretlek, Anya, és téged is, Misi.

(Színpad kékeszöld félhomályba borul, hó esik, halk zene: Valkűrök lovaglása)

MARCI: És apát is nagyon szeretem. Mindnyájatokat nagyon szeretlek, mert csak egy a fontos: a szeretet. És ezt igenis ki kell mondani. Tudom, Apa hall most engem, tudom, ő is azt szeretné, hogy beszéljek. Apa is tudja, hogy az élet megy tovább. Nem hibáztathatom Apát, nekem kell jó gyereknek lennem, nekem kell helyette is tovább szeretnem… Misi, Anya, titeket és apát is… örökké.
BERTALAN: (reflektor világítja meg) Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

(reflektor kihuny, kékeszöld fény felerősödik, zene lehalkul, a hó tovább szállingózik, csöngetnek)

MISI: (mintegy önmagának) Marci… az öcsém beszél… (gépiesen elindul, ajtót nyit) Doktor úr! (belép Péter)
BERTALAN: Üdvözlöm, doktor úr! Akár mehetünk is. (Bertalan elindul; Péter döbbenten áll)
MARCI: Várj, Bertalan! A gyöngyfűzért add a dokinak. De ezt neked adom. (átadja a kisvonatot)
BERTALAN: De… ezt az édesapádtól kaptad… ezt nem adhatod nekem.
MARCI: Dehogynem. Apa is ezt tenné. Különben is, van másik, az is Apától. És Apa a szívemben van, tudod… Na, menj már! Nehogy elkezdj itt nekem könnyezni! Egy pszichés eset nem sír… Majd kikezelnek. Ha meg kiengedtek, akkor keress meg! Te nótafa! Vagy mi is…? Nótaénekes! Ugye megkeresel?

(zene felhangosodik, a kékeszöld fénnyel megvilágított hóesésben a szereplők mozdulatlanul állnak)

- függöny -


Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.7558 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz