Ültem,
S megrémültem.
Karom tőből leszakadt.
Hiába kérdeztem: Miért tetted ezt?
Ő csak rám mosolygott és elszaladt.
Aztán pár év múlva visszatért,
Csak hogy ne legyen hiányérzetem,
Fogott egy fűrészt s ellopta lábamat,
Akkor már éreztem ez lesz a végzetem.
És eltelt újból néhány év, hónap, nap és éjszakák,
S én törzs voltam és fej csupán, de látszott még a fénynyaláb.
Forgolódtam álmatlan, fej nélkül és lábatlan,
S Végül már csak fej voltam, ki többé nem járt tejboltban.