Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kötöttségek

, 267 olvasás, dmaster , 1 hozzászólás

Misztikum

Elkezdődik a láthatatlan nap,
mit előre a szemek nem láthatnak,
álmos hajnalon kilép az ajtón,
dejavu érzés cserél kalapot,
elköszön és meg sem áll a célig,
a küszöbön tanyázik egy hétig.

Eldobott kő keresi elveszett sarját,
de nem leli, mert sárba tiporja fiát,
messze jár, már nem a kunyhóban,
az esze is ott van a sehol országban,
megrepedt csizmája, gombostűk száza,
mit teremtett atyája, az eltűnt mára.

Vulkán tör ki vártalan pillanatban,
urrá lesz rajtam a bús hangulat,
segítőmre nem találok sehol sem,
a hátamre egy kiló súlyt rátettem,
néma szavak hagyják el lelkem,
s, úszom a kihalt tengerekben.

Félelem, és kötöttség,
mit hozott el a néma lét,
elindulok majd ha elmúlt,
bekövezve a titkos kút,
nem kergetem többé,
többet nem bújik belém.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: dmaster
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1554 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz