Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúzom Tőled

, 881 olvasás, jasminflower , 5 hozzászólás

Gondolat

Már sötét árnyként vetülsz a falra,
S én félek, ha csörög a telefon,
Rettegek attól, ki keres engem,
Félve, hogy Te állsz a túloldalon.…





Már sötét árnyként vetülsz a falra,
S én félek, ha csörög a telefon,
Rettegek attól, ki keres engem,
Félve, hogy Te állsz a túloldalon.
Te, ki nekem a múzsámmá váltál,
S szerelmes versekre ihlettél meg,
Tőled, lassan elszakadok mégis,
Érzem, szívem, már nem hévtől remeg.
Változott minden, mi is változtunk,
S Te hitted a saját igazadat…
Közénk szelíden falat emeltem,
Mert hamissá váltak "igaz" szavak.
’ Tán akaratlan csaptál be engem,
De elhallgattad a teljes valót,
Hogy magad mellett tudhass ezáltal,
Becsaptál engem, a becsaphatót.
Hittem neked mindig - bíztam benned -,
Mert hinni akartam minden szavad…
… Mások tudták, mit én utolsóként…
Kötődésem így már széjjelszakad.
Menj hát utadra, indulj el bátran,
Ne gondolj énreám és a múltra,
Éld az életed más ember mellett,
Én Múlt vagyok, Te tekints az Újra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: jasminflower
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · DelbertGrady


Page generated in 0.0393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz