Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Vallomás

, 462 olvasás, ragyogas , 2 hozzászólás

Szerelem

       Itt vagyunk ismét, Te meg én! Messze a világtól, igazán együtt először, s talán utoljára! Önön butaságom volt, mely erre a sötét mélyre csalt minket, hogy pontot helyezzünk együtt az i-re, s minden egyes betűre, melyre bármit is kellene tenni…
Emlékszem…-Te emlékszel?- mikor először beszéltünk… bár, már nem tudom hogyan találtál rám! Azt hiszem, a nevem tetszett, mely talán mást láttatott bennem, rólam, mint ami voltam. Többet, mint amit kaptam az Égiektől!

Hamar találkoztunk, hamar beléd szerettem, s azt mondtad Te is belém… ahogyan, én nem hiszem el érzéseid, úgy Te sem hiszed el az enyémeim, s a szívem belé szakad, hogy úgy véled, semmit sem éreztem azzal, mely itt van benn, a bal oldalon!
Fiatal voltam, éretlen mindenre, mely méltó az érettségre, s bár komolyságom komolyabb volt, mint másé, nem volt elég hozzád, s hozzám! Még most sem értem igazán…
Annyira megszerettelek legelőször már, hogy elvittelek arra a helyre, melyet eddig senkinek nem mutattam, el nem árultam! Megmutattam sok mindent, mely kötődött hozzám, s mihez kötődtem! Szívem, lelkem oly részén jártál akkor, amin még ember nem járt, s hogy ott lehettél, Te nem érezted akkorának, amekkora volt is számomra! Igen… többet adtam neked, mint amit észrevettél, s valószínű Te is többet adtál, mint amit én látni véltem! Sajnos nem tartott sokáig… Olyan dolgokat éltünk meg együtt, melyeket én nem értettem, s nem ismertem, megijedtem!
Féltem, s rettegtem… talán attól, hogy tudatosul a szerelem, melyet irántad éreztem!
Emlékszem jól az ölelésedre, emlékszem a csókokra, de emlékszem arra is sajnos, hogy folyton hasonlítottam… azaz… Te hasonlítottál engem máshoz!
Egy mércét állítottál elém, melyet mindig át kellett lépnem, a alak volt mindig kísértésem, s ez olyan dolog… mely egy nő életében nem hiánycikk! Ugyanis a nő ezt nem keresi, mert csak fájdalmat okoz neki!
Tehát… megijedtem, féltem, rettegtem, és kétségbeesésemben azt mondtam, már nem érzem azt, mint régen! Igaz volt, mert nem azt éreztem! Többet, ami kevesebbnek tűnt!
Szakítottunk, s Te akkor azt mondtad, hogy érezted "szeretlek még most is"! Azt mondtad nem érted a lépést, melyet léptem, s hogy ennek nem így kellene lennie! Igazad volt, mint mindig… (De Te néztél másra előbb, s én még ma sem építem a jövőt!)
S miután azt mondtad, szerettél s sosem feledsz… jött egy szélvihar, mely mindent eltemetett! A közös múltunkkal együtt… Már nem szeretsz, csak gyűlölsz, nem feledsz, csak átkokat szórsz rám, s nem beszélsz, csak hallgatsz a múltnak e kósza kis hajóján, mely elúszott… azaz úszik mindig itt mellettem, s a visszhang, mely Tihany felől jön hozzám, folyton azzal őröl, hogy "Akkor sem bocsátanék meg neked, ha már nem lennél!''

Megjegyzés: Váchartyán, 2005. 12. 10.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ez+az
· Írta: ragyogas
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 317
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 345
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2873 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz