Panna néni mostanában
emlékeit idézi,
Mikulást vár otthonába,
cipőt kezdett kefélni.
Magasfényű cipőcskéjét
az ablakba tette,
nehogy az a nagyszakállú
elszaladjon mellette.
Nem is tudott elaludni
hevesen vert szíve,
most jó lenne összebújni
de régóta nincs kivel.
Karosszékben hátradőlve
olyan nagyon izgatott,
mélyen elérzékenyülve
a Mikulást várta most.
Évek óta nem nyit rája
a Mikulás sem ajtót,
ő már csak a halált várja
utoljára sóhajtott.
Öreg, kopott olvasóját
a kezére tekerte,
az utolsó gondolatát
még imába lehelte.
Panna néni soha többé
nem várja a Mikulást,
most az egyszer mindörökké
becsukta a kapuját.
Panna néni hazatalált
fogadták az angyalok,
a megnyugvást hozó halál
éppen bekopogtatott.
Megjegyzés:
Ada,2oo5.12. o5.