Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új Reggel

, 1105 olvasás, NapGyermek , 56 hozzászólás

Elmélkedés

Fröcskölő érzelmek száradnak, az üres ágy magánya
csörömpöl, fejemben száz ablak, válasz nélkül nyitva,
a csend megint magába szívja az estét…
A padlón gyöngysor kuporog, mint üres parton
a homok, s talpamhoz simul egy árok, új reggelt várok,
ahol csak nevek és bábok, nevek és bábok…


Élni kéne, míg a kormos út-menti hangok a sarokba
bújnak, fáradt maszkom a sűrű könny-milliárdokra
dobom, s ma a reménnyel alszom…
A szürke falon, mint fehér havon a vér, egy poros
árny-felhő tátog, én egy új reggelt várok,
ahol csak nevek és bábok, nevek és bábok…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: NapGyermek
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 243
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.3036 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz