A lépcsőn ültünk, lehajtott fejjel: együtt.
Te sírtál és én válaszul átöleltelek!
A bánat a vállunkra ült.
Mindkettőnkhöz más módon szólt.
Tehozzád a keserűség nyelvén beszélt.
Énhozzám a szomorúság hangján.
Éjjeken át kerestem a választ.
De az távolmaradt, rá nem leltem.
Most viszont: megfordult minden.
A szenvedés haragot szül, éledése:
bosszúdból fakadt, a bűnbe vesztél,
elvesztettél, a tisztesség távol maradt.