Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A lépcsőn ültünk…

, 258 olvasás, Nemeszisz , 4 hozzászólás

Elmélkedés

A lépcsőn ültünk, lehajtott fejjel: együtt.
Te sírtál és én válaszul átöleltelek!
A bánat a vállunkra ült.

Mindkettőnkhöz más módon szólt.
Tehozzád a keserűség nyelvén beszélt.
Énhozzám a szomorúság hangján.

Éjjeken át kerestem a választ.
De az távolmaradt, rá nem leltem.
Most viszont: megfordult minden.

A szenvedés haragot szül, éledése:
bosszúdból fakadt, a bűnbe vesztél,
elvesztettél, a tisztesség távol maradt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Nemeszisz
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 232

Page generated in 0.1466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz