Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Pokol és Mennyország

, 879 olvasás, pubi , 1 hozzászólás

Misztikum

… pokol…

Hol
a gyertyák már meg sem gyúlnak,
hol
az idők már el sem múlnak,
hol

vasrácsos ajtói csapódnak
jövőnek és múltnak,
hol
epedő, remegő kezek
szivárvány után nyúlnak,
hol
sorvadt vézna testek
savas lápban kúsznak,
hol
fortyongó iszapból
időnként kiúsznak,
hol
jégbordás sziklákról
folytonvást lecsúsznak,
hol
utolsó szál bőrt
talpukról lenyúznak,
hol
szárnyaló dallamot
nyelvükről lenyúlnak,
hol
apró csacska vágyat
dömperrel bezúznak,
hol
kékfénylő szemeket
vastűvel kiszúrnak,
hol
épséges fogakat
szájakból kihúznak,
hol
picinyke ajkakat
öklökkel benyomnak,
hol
göcsörtös bordákat
lándzsával átszúrnak,
hol
puskáknak tusával
nyakszirtet szétzúznak,
hol
vérittas fejeket
deszkákba begyúrnak,
hol
lámpának vasára
koponyát koncolnak,
hol
amputált végtagok
ernyedten lapulnak,
hol
szuszogvó lényeket
élveteg hantolnak…

Hol
félelem és pánik
rozsda-hamuja föd be
élő-holtakat…

Ahol
hajszálnyi reményt is
kereszttel áthúznak …




Feneketlen mélység… ki tudja hol a vég…
Alászálló árnyak… űrtelen messzeség…
Elhibázott vágyak… foszladó reménység…
Túlhevített kéjek… lángoló vitézség…
Konok makacsság… elfojtott nemesség…
Hevített indulat… kipukkadt éberség…
Rudakban aranyak… bujtatott nyereség…
Feledett tisztesség… kikerült veszteség…

Ó ember, mondd hová jutottál?

Világunk imbolygó hajóján
a zátony már felénk tart…
A Végtelen Semmi vállán
a léted még kitart…

Fátyolos ködben lubickolva,
kitárt karokkal az égre meredve,
állunk a vándorút szegletén…
A szakadék szélén, lelkünk szigetén
bódultan kiáltunk:

ÁLLÍTS MÁR TALPRA MINKET
Ó URUNK!


Nézünk tehetetlen dühvel,
segítő kezet nyújtanánk…
Ám mindenki csak minket rühell,
gúnyos mosoly a csuhánk…


… mennyország…


Hol
csilingelő csengő dallam
hajnaltájban lángra pattan.
Hol
virágszirmok árja reppen
galambszárnyas fergetegben.
Hol
tömjénfüst és szantál felhő
illat árad – lengedező.
Hol
jelenben van már a holnap
s letűnt múltak átkarolnak.
Hol
rég nem látott rokonaink
lelkünk hídján áthajolnak.
Hol
zsibongós táncot ropnak
s cipők, csizmák el nem kopnak.
Hol
szőlőfürtök s pálmaágak
éjjel-nappal sétát járnak.
Hol
fügét, banánt, pácolt halat
kínálgatnak,
hisz jó falat!
Hol
nádirigók, gerlék, fürjek
szellőhárfán rád fütyülnek.
Hol
liliomok és vadrózsák
nektárjukat folyvást szórják.
Hol
tündérek és pán vitézek
kéklő tavon átkísérnek.
Hol
angyalvárak tárva állnak
s hívogatva bárkit várnak.
Hol
cuppogató csókunk csattan
pirospozsgás forró ajkan.
Hol
Parvati és Siva násza
táltos erőnk ősforrása.
Hol
Krisna és a gopik tánca
szerelmünknek hősrománca.
Hol
teljesség és bőség árad,
s fénylő testünk sosem fárad.


Hol
szeretet és béke honol
formában és ürességben.
Megpihenő fáradt vándor
tovatűnő messzeségben…


… epilógus…

Menny és pokol ura Te vagy!
Szépnek, csúfnak várománya.
Érezd, lássad, tudjad ki vagy:
Örök Isten hő szolgája!

Döntés Tiéd, hogy választasz
kényszer nincsen - szabad a pálya.
Legfeljebb csak halogathatsz,
de hű Ura
tékozló gyermekét
mindig-mindig visszavárja!

Mindenkinek megadatott
bölcsességnek tudománya.
Szíved mélye sosem halott,
végső lépés - bizony drága!

Feladván hát tévelygésünk,
mely elillan, mint a pára…
S dőreségnek, gonoszságnak
nem vár többé
ködfátyolos félhomálya!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: pubi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 209
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1826 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz