Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A reménytelen szerelmesek balladája

, 408 olvasás, almodozoli , 19 hozzászólás

Elmélkedés

Tudjátok mennyi reménytelen szerelmes esett el,
A dicső harcmezőkön,
Mert azt hitte minden elveszett?
A csatába ők mentek legelöl.

De gyáván futottak, mert a válasz volt a nem,
A pénz, a származás, vagy a szimpátia miatt.
Én megértem őket azt hiszem,
Mert a talánra mondd ki ad?

Inkább folyjon hősként a vér,
Mint látni más karjában őt.
Ha a száj nem ígér,
A vágy nem is, majd a kard öl.

Inkább mondja az utókor vitéz volt,
Mint gyáva, siránkozó, ostoba.
Inkább legyen holt,
Harcokban elveszett katona.

Ha mátkája nem, a halál két karjába fonta,
Mert a szerelem a sírig tart,
De a dicsőségnek egy a dolga,
Hogy róla a költők írjanak dalt.

Ezért örök. Ebben volt a várvédők ereje,
A lovasok tánca az ellenség testén.
Itt rejlett a bátorság veleje,
Mitől ültek a tűznél sok diadalmas estén.

Elmúltak ezek az idők, és mit tehetnék?
Maradok gyáva, siránkozó, ostoba,
Hisz csatába hova is mennék?
Nem kell már a bátor, vitéz baka.

Fegyverem a tollam,
Álmomban szól a hősök dallama,
Ismétlődő bús, komor szólam,
Egy reménytelen szerelmes ballada.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Ballada
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Biró Erika


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 338
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2208 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz