Fakó szakállak lengtek az égből,
s közöttük bujdosott a szerény Nap…
Fakó szakállak lengtek az égből,
s közöttük bujdosott a szerény Nap.
Megleltem s már látom, megleltelek.
Halvány arcod ágyam, ajkad réztőr:
megpihenek, s véres álomhadak
csókolnak a valóba. Hó kezek
érintik vállam, egész lelkemig
borzongatva, s mint ki fagyból lángba
lép, hamu leszek hosszú percekig;
belehullok lábaid nyomába.