Pusztító mérget, égő sebeket
Okoznak húsokat tépő fegyverek.
Támadó halál átka rajtam
Nem fog, de fájdalmasan marja.
Ronccsá zúzott lelkek sóhaja
Átkozott nemzedékek félő óhaja,
Vérző ima, mely zsoltárrá válik,
A szent kőből mérgezett mállik.
Testembe vésve a sors jegye,
Fojtogat a kínzó élet keze.
Görcsösen, erősen és szilárdan
Pusztít el haragja a világnak.
Ereket szorít el, csontokat tör
Elátkozott, tomboló ördögi kör.
Megvetett szavak, elítélt igazság,
Nekem nem elég a megmaradt vígaszság.
Foszlóban a jövő, leszakadt égbolt,
Mára minden sárga, ami tegnap kék volt.
Nem jött el a csodatevő, nem jött,
Ami tegnap védett, a mai nap megölt.
Férges, élősködő tapasztalatlan
Senkik, gyáva, akaszthatatlan.
Torkunk szúrja a szilánkos a levegő,
Fullasztó, mérgező és erjedő.