Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gondolatok, hangulatok

, 394 olvasás, Vandor , 8 hozzászólás

Elmélkedés

                  Ki az? Ki Kopog?
                         Ja, Én!
 Hol vagy? Ki vagy? Miért vagy, ami vagy?
                Meddig élsz, létezel?

                 Létezel egyáltalán?
                       Látszólag.
                 Lehet, hogy álmodod?
          A végtelen térben és időben
                      csupán egy
                         piciny
                          pont
                          vagy.
               Ugyanakkor legkisebb
részecskédben is egy egész világmindenség
      rejtőzhet. S az idő végtelen fonalán
                    mit számít az
                    a pár évtized?
             És vajon mi volt azelőtt?
                         Előtted.
                   Milliók születtek,
                éltek, gondolkodtak,
             sírtak, örültek, küzdöttek,
                szerettek, meghaltak.
                       Meghaltak?
         Testük elporladt. (De k… jó ez a
             zene!) Pár évig még élnek
    emlékezetünkben, de századok múlva
                  ki emlékszik már
                         rájuk?
     Marad egy "deáktér", egy "margithíd",
                  egy "kosútutca".
                          És?!
                   Ennyi. Megéri?
      Van más választásod? Nincs. Életed
       fonalának gombolyaga gurul, gurul;
          feltartóztathatatlanul tekeredik
           az ismeretlen felé. És mi lesz
                        azután?
                Lehet, hogy ugyanaz,
                     mint előtted.
                   Nem mindegy?
                       Miért pont
                   a saját sorsod
        érdekel? Ki vagy te magadnak?
          Miért vagy különb másoknál?
                   A sors szeszélye,
                   hogy pont ebbe
                         a testbe
                kerültél. Kétségtelenül
      őt ismered leginkább. Persze, hiszen
                   minden pillanatod
    neki szenteled. S bár részben uralkodsz
        felette, fizikai fájdalmai, problémái,
    határai korlátozzák tudatod szárnyalását.
      Kétes örömei, szenvedélyei letérítenek
                       igaz utadról.
             Előtted homályos cél lebeg,
                   de el nem érheted.
                        Mi ez a cél?
                       Tényleg, mi?
               Jó kérdés. Valami, ami
                      boldoggá tesz.
                     Pia? Nők? Pénz?
             Múló időfecsérlés, önmagad
       becsapó alibihazugságok. Hát akkor?

                       Egy mosoly.
Egy piciny mosoly, mely az utcán szembejövő
             szeméből tükröződik vissza
                            Rád.
                         Egy vers,
     mely megment egy életunt öngyilkost.
                       Egy dallam,
        ami a gyűlölködőkben felébreszti a
                  szunnyadó angyalt.

                          A PERC,
                 amikor először érinted
                      Kedvesed kezét,
                s először próbálsz kijutni
                         szemének
                       labirintusából.



Bp. 1992. nov. 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Vandor
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.1335 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz