Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nekem kell megtennem...

, 342 olvasás, Denes , 2 hozzászólás

Gondolat

Nekem kell megtennem
Amit más nem mer,
És elmondom akkor is, azért is,
Ha nem kell.

Szikla vagyok a tengerparton,
Melyet a tenger nyaldos,
Biztos pont, rám számíthatsz,
A tenger engem el nem mos.

Fel kell ráznom az emberiséget,
Feledje el a meséket,
Mindig szebbet akarjon, mint van,
Tegyen érte, az idő éget.

Villám vagyok, mely földre csap,
Felébreszt mindenkit, ha ereje elég nagy.
De villámtenger kell már ide,
Te egyedül kevés vagy.

Fa vagyok az erdőből,
Egy a millió főből,
De én tudom, amit más nem tud,
És kivezetlek a gödörből.

Fa vagyok, melybe villám sújtott,
S villám, ami sziklába futott.
Vakok, gyertek, kövessetek,
Csak én tudom, amit tudok.

Emberiség! Ébredj már fel!
Mindenki, aki jár-kel.
A vak nyissa fel szemét,
Akarjon lenni jobb ember.

Mert a sziklát elmossa az erózió.
A tenger nagy, a szikla hiába kitartó.
Mi mutat partot akkor a hajósnak?
Ami elment, nem pótolható.

Hová lesz a biztos pont?
Ki lesz akkor, aki korhol?
Meg kell javulni, gondolkodni, körülnézni,
És nem lesz, aki ledorongol.

De addig nekem kell elmondanom,
Mi az, ami fáj nagyon,
Több szeretet, empátia, béke,
Ha ezek lesznek, abbahagyom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Denes
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 236
Regisztrált: 0
Kereső robot: 51
Összes: 287

Page generated in 0.1647 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz