Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Hamupipő

, 792 olvasás, almodozoli , 10 hozzászólás

Ezerszín

Olvastam egy lányról neve Hamupipő,
Nem fogta rajta sohasem a változó idő.
Most is aggódva várja a közeledő estét,
Hogy gonosz mostohája mikor hoz új lencsét.

Menne persze ő, az éjféli bálba,
De kevéske pénzéből nem futja ruhára.
A boszorka gyorsan lelohasztja hevét,
Munkával mulasztja táncra hívó kedvét.

Gyere Hamupipő, gyere el a bálba,
Ott vár a lovagod, mindig téged várva.
Dobj le minden terhet, dobd le már a borsót,
Tőle mindig kaphatsz egy pár kedves jó szót.

A régi mesének happy end a vége,
De a jelenkorban sajnos kicsorbul az éle.
Az élet újjára aranyból font láncot,
És mással járta Hamupipő esküvön a táncot.

Elveszett a cipő, hoppon maradt herceg,
Mézesmadzag takarta el, a kiásott vermet.
Szegény leány beleesett így lett csak ő szolga,
A boszorka tesz róla, hogy mindig legyen dolga.

Modern mese szomorú, sírás lett a vége,
Bosszúság, és fájdalom könnyek közt a bére.
Lovagja még esténként magányosan várja,
S csak álmában öleli két karjába zárva…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: almodozoli
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2211 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz