Régóta bujkál bennem a vágy.
Leírni mindent.
Tisztán.
Melyben a lágy lesz lágy,
A mocskot mocsoknak nevezem.
Talán fáj majd,
De én, már csak így tehetem.
A lelkedbe látok hát.
Benned csak a hibát,
Nem a szépet keresem.
Nem a szépre festett betűket.
A lelked hangját,
Az őszintét.
Ha van,
Én meglelem.
Talán kést döfök belé,
Vagy majd a szívem adom át.
Mit érdemelsz?
Te már tudod.
Nálad már voltam odaát.