Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Leírni mindent

, 405 olvasás, Kelemen Zoltán , 25 hozzászólás

Elmélkedés

    Régóta bujkál bennem a vágy.
    Leírni mindent.
    Tisztán.
    Melyben a lágy lesz lágy,
    A mocskot mocsoknak nevezem.
    Talán fáj majd,
    De én, már csak így tehetem.

    A lelkedbe látok hát.
    Benned csak a hibát,
    Nem a szépet keresem.
    Nem a szépre festett betűket.
    A lelked hangját,
    Az őszintét.
    Ha van,
    Én meglelem.

    Talán kést döfök belé,
    Vagy majd a szívem adom át.
    Mit érdemelsz?
    Te már tudod.
    Nálad már voltam odaát.

    Mohol, 2005. nov. 7.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.5087 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz