Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt,
Hallgattam dalát, míg Téged vártalak…
Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
Hallgattam dalát, míg Téged vártalak
Hangjegyként hulltak az aranyló levelek
Behunytam szemem, szívem megremegett
Hajó kürtöl a kék messzeségből…
Hegyek orma tekint a víz tükréből
Furcsa hely… A csend most itt honol,
A hűvös szél ma még békésen dalol
Távol a világ fülsiketítő zajától
A mentőautók üvöltő sikoltásától
Apró gyémántok mesélnek a kincsről:
Vadul szelíd vén bölcsőjükről.
Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
Dalolva, futva, rohant a platánok alatt
Vele dúdoltam én is míg rád vártam
A Dunánál, hol sírnak a szerelmes szavak