Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vártalak

, 442 olvasás, gyongyszem , 4 hozzászólás

Szerelem

Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt,
Hallgattam dalát, míg Téged vártalak…





Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
Hallgattam dalát, míg Téged vártalak
Hangjegyként hulltak az aranyló levelek
Behunytam szemem, szívem megremegett

Hajó kürtöl a kék messzeségből…
Hegyek orma tekint a víz tükréből
Furcsa hely… A csend most itt honol,
A hűvös szél ma még békésen dalol

Távol a világ fülsiketítő zajától
A mentőautók üvöltő sikoltásától
Apró gyémántok mesélnek a kincsről:
Vadul szelíd vén bölcsőjükről.

Zúgott az őszi szél a százéves fák alatt
Dalolva, futva, rohant a platánok alatt
Vele dúdoltam én is míg rád vártam
A Dunánál, hol sírnak a szerelmes szavak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: gyongyszem
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz