Látom gyenge kis kezed az ágyon
Fáradt a testedre vár egy hosszú álom
Sok fájdalmon keresztül most itt vagy
Vágysz örök pihenésre, hogy itt hagyj
Én csak nézlek, s eszembe jutnak képek
A gyerekkoromból való szép emlékek…
Finom lekvárod, a sütik, az eperhab
A dolgos kezed, ahogy enni ad
Emlékszem egy kis kötényre, mi enyém
Nekem varrtad… szép volt, igazi költemény
Rózsák, búzavirágok és margaréták
Sok estéd hosszú időre lefoglalták…
És a pici konyhád, a szentély maga
Ahol elkészült az ételek legjava
Hisz’ nem volt nagyobb öröm néked
Ha együtt evett a család s te nézted
És most…
Csak nézlek… elveszítlek… úgy félek
-Maradj még mellettem, kérlek!-
Nevetek rád, de belül csak zokogok
Gyűlölöm ezt… némán tombolok…
Mert nehéz volt az út mit megtettél
Sokat tanultál és szenvedtél
Magadban hordod a "nagyiságot"
Ebben van a te nagyságod
x-x-x
Most már csak akkor láthatlak,
ha a szivárványba nézek
addig őrzöm fájó mosolyodat
- Nagyikám -
nagyon szeretlek téged…
Megjegyzés: Ma éjjel hosszú betegség után meghalt a nagymamám...