Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagyikám

, 428 olvasás, Tupir , 16 hozzászólás

Megemlékezés

Látom gyenge kis kezed az ágyon
Fáradt a testedre vár egy hosszú álom
Sok fájdalmon keresztül most itt vagy
Vágysz örök pihenésre, hogy itt hagyj

Én csak nézlek, s eszembe jutnak képek
A gyerekkoromból való szép emlékek…
Finom lekvárod, a sütik, az eperhab
A dolgos kezed, ahogy enni ad

Emlékszem egy kis kötényre, mi enyém
Nekem varrtad… szép volt, igazi költemény
Rózsák, búzavirágok és margaréták
Sok estéd hosszú időre lefoglalták…

És a pici konyhád, a szentély maga
Ahol elkészült az ételek legjava
Hisz’ nem volt nagyobb öröm néked
Ha együtt evett a család s te nézted

És most…

Csak nézlek… elveszítlek… úgy félek
-Maradj még mellettem, kérlek!-
Nevetek rád, de belül csak zokogok
Gyűlölöm ezt… némán tombolok…

Mert nehéz volt az út mit megtettél
Sokat tanultál és szenvedtél
Magadban hordod a "nagyiságot"
Ebben van a te nagyságod

x-x-x

Most már csak akkor láthatlak,
ha a szivárványba nézek
addig őrzöm fájó mosolyodat
- Nagyikám -
nagyon szeretlek téged…

Megjegyzés: Ma éjjel hosszú betegség után meghalt a nagymamám...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Tupir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pacsirta


Page generated in 0.1402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz