Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 5:35

, 714 olvasás, Neferkheperure , 15 hozzászólás

Somolygó

Jól belehúztunk az éjszakába.
Söröktől, s vágyaktól telve
Félig lehunyt szemmel
Bújtunk az ágyba…





Jól belehúztunk az éjszakába.
Söröktől, s vágyaktól telve
Félig lehunyt szemmel
Bújtunk az ágyba,
S egymás ölébe
Vággyal, szerelemmel.
Az álommanónak el is ment a kedve
Minden furfangtól.
Előttem egy angyal teste,
S a tiéd is egyben,
És egy éjszakára
Részesültem a kegyben,
Hogy a szerelem háza
Bérlője lettem.
Aztán a leselkedő álom
Eloltotta a lángokat,
Oltotta hajnalig,
S most sajnálom,
Hogy hiába csörgött az óra sokat,
Nyílott a szem, de alig:
Álommanó visszacsukta.
A döbbenetig fél órát adott:
Úristen, micsoda bukta!
Édes! Túlaludtuk a fél hatot…

S az angyal, kinek szeretni volt kedve,
Most úgy aludt, akár egy medve…

Var. 1.:
S a kedves, ki ajkamra tapadt, szeretve forrt oda,
Most csendben volt, aludt, akár egy mormota…

Var. 2.:
A drága, kit kifárasztott az unga-bunga
Most úgy aludt, akárcsak a bunda…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · Nikolett
 · vargaistvan


Page generated in 0.0252 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz