Ha majd egyszer
elhitetnéd velem,
hogy a szerelem
benned újra lángra kap,
sújtson rám nyomban
az Isten csapása!
Ha majd egyszer
elhitetnéd velem,
hogy a szerelem
benned újra lángra kap,
sújtson rám nyomban
az Isten csapása!
A csend, mint örök lakat
zárja halálba
minden szavam,
vagy ha kimondtam,
hát nyomja el vihar,
hogy meg ne halljad!
Karom legyen béna,
ha ölelni vágyna téged!
Éles cserép-ajkam
szaggassa szét a
szád, ha csókom kéred!
Mindkét szemem,
ha mosolyogsz,
hát vak legyen!
S ha szerelmet suttogsz,
ne hallja fülem!
De ha kegyelem
nem lesz így sem,
utolsó kincsem
neked akkor sem adom,
haljon vérpadon,
mintsem kezedben
a tűzön és vízen
és mindenen át
téged szerető szívem!