Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A romlott oldal

, 766 olvasás, Neferkheperure , 6 hozzászólás

Szerelem

Tisztának láttalak,
Gyönyörű tündérnek!
Romlatlannak, szépnek
hittem tested és lelked,
őszintének szemed,
igaznak szerelmed!


Tisztának láttalak,
Gyönyörű tündérnek!
Romlatlannak, szépnek
hittem tested és lelked,
őszintének szemed,
igaznak szerelmed!
Minden a tiéd volt,
amit csak adhattam,
de ott volt már alattam
a pokol, míg az égbolt
fényedtől tündökölt,
s vakká tett: maradtam.
Tört a pálca
fejem felett,
s egy perc alatt eltörölt
mindent a kezed.
A szerelmes álom
szűz varázsa
elillant,
helyette villant
a kígyó foga,
rút marása,
mérge emészt halálra.

Már látom alma-lelked
másik oldalát,
mit rágnak a férgek,
tépik régen romlott
húsát, bírják a mérget,
mit magában hordott
az ál-kedves.
A szerelem-álca
végleg összeomlott.
Testeden röhög a szenny
ezer érintéstől,
szádon hazug szavak
csúsznak és másznak.
Ó, miért is vágytalak?
Örökre vége szakadt,
nincs helye a násznak.
Szeretlek, s gyűlöllek,
láttalak tündérnek,
láttalak tisztának,
vak voltam, de így jó!
Örökre maradsz
a lelkemben,
te szeretett ringyó!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 90

Page generated in 0.0719 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz