Szaggassa lelkem
penge-szavadnak
szívkimetsző éle!
Szemed dárdája
nyársalja szerelmem!
Fojtogasson szádnak
dacos hallgatása!
Akkor is szeretlek!
Ne is számíts másra!
A tiéd vagyok,
még úgy is,
ha most engedlek
a vadvilágba.
Én is csak megyek
saját utam járva,
s csak emlékezem,
mint egy árva,
kitagadott lélek,
ki öledre vágyna.
Hónapok, vagy évek
lassú múlása
itt áll előttünk,
s nem kérhetem,
hogy szeress.
Gyűlölj inkább,
csak el ne temess!
Addig minden
csak rólad mesél:
Nélküled,
és mégis veled,
míg utunk újra összeér.