Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Titok vagyok

, 1014 olvasás, Neferkheperure , 2 hozzászólás

Szerelem

Ma nem vakítja
mosolyod napfénye
balga lelkem,
maradhatsz akár
mozdulatlan,
rejtse bármiféle
álca a titkaid…


Ma nem vakítja
mosolyod napfénye
balga lelkem,
maradhatsz akár
mozdulatlan,
rejtse bármiféle
álca a titkaid,
Szerelmem!
Ma látok végre!
Egyetlen
erős
mozdulattal
rántom le rólad
a ruhát,
és nézlek meztelen valódban,
nézem e test-csodát,
s levedlett tollad
már nem szül hazug szókat.
Hinnéd, így hozzád sem érek,
de borítom tested ezer csókkal,
őszinte bőröd végigsimítom.
Titkod már enyém is,
hisz én magam vagyok.
Nem bánom, csak őrizz!
Őrizz az öröklétig!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 21

Page generated in 0.0449 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz