Ma nem vakítja
mosolyod napfénye
balga lelkem,
maradhatsz akár
mozdulatlan,
rejtse bármiféle
álca a titkaid…
Ma nem vakítja
mosolyod napfénye
balga lelkem,
maradhatsz akár
mozdulatlan,
rejtse bármiféle
álca a titkaid,
Szerelmem!
Ma látok végre!
Egyetlen
erős
mozdulattal
rántom le rólad
a ruhát,
és nézlek meztelen valódban,
nézem e test-csodát,
s levedlett tollad
már nem szül hazug szókat.
Hinnéd, így hozzád sem érek,
de borítom tested ezer csókkal,
őszinte bőröd végigsimítom.
Titkod már enyém is,
hisz én magam vagyok.
Nem bánom, csak őrizz!
Őrizz az öröklétig!