hetente látom
moccanásodat
hallom
szavad
ajkad
kemény vonala
nem enyém
nem az én
keserű testemen
halad…
mellkasod
erdős dombjain
arcod fényein
bordáid
ív-során
nézlek sután
tiéddé
képzelem
testem
s várom
tenyered
tenyeremen
érintésed
hátamon…
fekélyes
éjeken
tapogatom
magányos
lepedőmet
vártalak téged
máshol
ébredtél
megint
csak legyint
a reggel
minek…
élni így is
lehet…