Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A természet kegyetlen

2005-10-28 08:00:00, 372 olvasás, Bird , 1 hozzászólás

vers, versek, természet,

Röpködnek a vadgalambok,
szelik szét a hűs éjszakát.
Megnyugodva lepihennek
Farkas, hol most laknak, nem jár.
Kikacsint a felhők mögül
a telihold, s édes fénye
átöleli gyenge szárnyuk.
Védtelenek, mégse félnek…

Holott már a sötét este
vadállati készülődnek
Lecsapnak egy pillanatban,
s elveszik a teljességet.
Felrepül a galamb sereg,
sok barátjuk földön fekszik.
Nem elégül ki az éhség,
S a sebesültet is tépik…

Tépett harcot vívnak most az
idővel, s a bátorsággal.
Folyik a vér, s tiszta fénye
elsötétül a világnak.
Másnap harmat festi testét
egy elestett, hős bajtársnak.
Szemében a remény csillan:
Élhetsz, hogyha bántanának…

Lassan lenyugszik a kis rét
Felsóhajt a természet, s e
fénylő, tiszta, mégis véres
halálnapra emlékeztet…
Aranysárga homlokzatán
az égnek egy szivárvány tár
minden tépett vadgalambnak
fejére dicső koronát…

Kinyomtatom