fekete-fehérre festett
vérpiros, irigy-sárga, vad-zöld élet
- mélykékben tompult élénk világ
Fekete-fehérre festett vérpiros, irigy-sárga, vadzöld élet
- mélykékben tompult élénk világ.
Napsugár-hálókkal, tövis-barlangokkal zajos csillag-árnyképek.
Öntudatlan, félénk, nagy hibák.
szikes talajon virágzó hullutt szírmú virág.
Gomolygó füst-tömeg, célt tévesztett madárhad egy betonlét egén,
Lázas, szmogos szélen szárnyaló.
Szemre száradt fátyol, szívre cement üledék, fejre őszülő remény,
És szelíd angyalfény-szárnyú ló
Pusztít. A halottakra lustán hulldogál a hó.
(…)
Sápadt vörös arcok - az eső simára marja. Ne mondd, hogy nem fáj?
Torkodon, ha vér hörög ma fel?
Üveg szemedre késpilla-remegéssel hull a púderszagú báj.
Szemzugodban lelked nem felel?
Felhúzott térdekkel ül, s mint az őrült énekel.