Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A magyar passio

, 347 olvasás, Székács László , 5 hozzászólás

Gondolat

az égen barangolok, térben, s időben,
testestől, lelkestől, minden gondolattal,
a szellem csodálatával,
olvasni akarva a múltat, keresve a jövőt …





az égen barangolok, térben, s időben,
testestől, lelkestől, minden gondolattal,
a szellem csodálatával,
olvasni akarva a múltat, keresve a jövőt,
próbálva érteni az absztrakciókat,
érezve minden embert, s teremtett lelket,
a Tejúton, bölcsőnkön, a fényfolyamon,
ahol réges régen Csaba vezér vágtatott,
fehér paripája szórta-szikráztatta a csillagport,
a fehér paripa, a nyilas csillagzatú, a mesék táltosa,
a táltosok meséin, imáin keresztül is
próbálva érteni eleink szellemét,
égigérő fába sarjasztott hitét,
a szent korona misztériumát,
az égen barangolok, térben, s időben,
olvasni a múltat, keresve a jövőt,
a Tejúton, a fényfolyamon,
a szellemi csillagvároson,
ahol Hunor és Magor csodaszarvasa él,
ahonnan értünk eljöttek fénykirályaink,
fogadva magyarnak minden kívánt népet,
bizony, bizony vegyétek észre,
ott fogantak, s oda csillagképekbe faragódtak
csodálni való igék, mondák, a róluk röppenő gondolat,
hiszem, ott találjuk hát múltunk-jövőnk csillagát,
mert hiszem, igaz, népünk jézusi passiót él,
mert hiszem, igaz, hogy már Attila óta,
mint a székelykeresztúri templom képsorán
az igaz szellem ihlette festő is mondja,
itélkeztek egy nép felett, s az vállalta a szenvedést,
többször elesett, de felállt, a szilaj,
kiitta mások galád hatalmi méregpoharát,
megfeszíttetett, végtagjait, szívét átütötték,
ellenei még gyökereit is a pokolra kívánták,
így sorsa még, meghal, alászáll a poklokra,
tisztulni szellemben, szerelemben, alázatban,
hogy majd egyszer, várva-vártan,
a Tejútra megírott harmadnapra feltámadjon,
minden népnek célt, utat, s szerelmet adjon,
ezért hát az eget kémleljétek,
hogy időben lássátok a jelét,
a már ismét tiszta magyar szellemnek,
Nimród, Attila és Árpád,
Ti három királyok, e bölcsőt ismét áldjátok,
majd Szent István, Szent László és Mátyás,
Mária országát, az emberit, a szellemet, a fényt
ismét erősítsétek, emeljétek,
hogy e Jézus közeli sorsú népről legyen végre
a csillagporos Tejút tetsző csillagképe,
az vezessen az égen, s Földön minden barangolót,
ha keresi múltját, jövőjét, igaz csillagát

(2004.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 294
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 316
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2269 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz