Most tegezlek, mit sohase tettem,
most közelebb vagyok hozzád,
négy év múlva annyi éves leszek,
mint te, amikor elhagytál.
Most én vagyok abban a korban,
amikor lányaim férjhez adom,
csak most tudom, ez milyen öröm
s mennyi aggodalom.
Elmentél örökre, nem is búcsúztál,
olyan korán elvitt a halál,
mire rájöttem, mi voltál nekem,
te már sehol sem voltál.
Mennyit sírtál miattam,
soha meg nem értettelek,
én fiatal voltam, nem tudhattam
mivel sértettelek.
Milyen rosszul bántam veled,
csak most tudom igazán,
mikor lányaim sértegetnek,
most tudom, milyen ha fáj.
Elmúltak az évek,
de még jól emlékszem rá,
milyen jó volt nekem
még élt az édesanyám.
Megjegyzés: Ada, 2002. eleje