Utolsó kérdéseim sírva intézem feléd,
Miért kergetett a sors melléd?
Mit is értem én igazán neked?
Élesztettem egyáltalán valamit benned?
Szeretlek, jobban mint gondolnád,
S anélkül, hogy mindezt akarnád...
Mit is értem én igazán neked?
Túl nehéz ez, nem értheted...
Miért csókolsz, ha nem kellek?
Hogy állandóan bús álmokban éljek?
Miért ölelsz, ha nem lehetek veled?
Ez talán örömöt okoz neked?
Azt mondod, agyjak időt neked,
Higgyek egy kicsit is benned.
De tudnom kell, hogy mire várhatok,
Tudnom kell, itt miért maradok!
Kérlek, csak annyit súgj nekem,
Velem vagy-e vagy ellenem?
Nehéz válaszolnod kérdéseimre?
Nehéz mit mondani a reményeimre?
Tudod mit? Hallgass, nem számít már,
Ne mondj semmit, hiába fáj...