Ha vigaszt keresve
beletévednék
idegen ölek erdejébe,
ahol menedék
a sok nő puha teste…
Ha vigaszt keresve
beletévednék
idegen ölek erdejébe,
ahol menedék
a sok nő puha teste,
ott is csak bőröd
érintését vágynám
folyton reszketve.
Súgnám, lehelném
fakó, könnyű nőknek,
idegen fülekbe
mézédes szavaim,
és mégis csak te,
te lennél szeretve.
Vágynám csípőd,
a vállad, s a bokád,
nyakad szép ívét,
kebled, és a szád!
Lágy ujjad begyének
érintését,
s ébredését
szép szemed napjának,
melynek tüzében
égnek a vad vágyak,
s égek én is
teljesen, egészen.
Hiányod széttép,
darabokra szaggat,
s engem már senki
új emberré
össze nem rakhat.
Számomra halott
az egész világ…
Éleszd fel újra,
jöjj vissza,
Kicsi Tündérvirág!
|