Te csak néztél rám,
Jó szót akarván,
Te csak barátot akartál,
S helyette egy szívet kaptál.
Csak néztél mint egy kisgyerek,
Bánatnak erősen nyújtottál kezet,
Abban a pillanatban valaki tévedett,
A bánat egy küsza csókot elejtett.
Hiba volt, tudom ne is mondd,
S álmom mégis csupán erről szólt.
Nem tudom már, mit teszel velem,
Mit gyújtasz fel ismét bennem.
Miért mondod azt, hogy nem kellett volna,
Lelkem pedig ha tehetné csuoán erről dalolna.
Hiba volt? Talán így lehetett...
De valaki akkor valóban tévedett.