Álomként libbensz
lehunyt szememben.
Lángra gyúlnak
a hűvös éjszakák,
amint átsuhansz
vágyaim egyetlen
érzéki asszonyaként
képzeletem mezején.
Bársony bőröd láttán
vágyaim megvadult falkája
tépdesi láncát,
csípőd ringásának
parancsát lesik,
vagy épp édes melledre
magukat rávetik,
talán lábaid előtt
földre borulnak,
s bokádra
csókot lehelnek,
de te álomként
tovalibbensz,
s én ébren álmodva
kereslek.