Szavakat keresek,
s vigaszt reszketve.
Hűtlen szerelemtől
régen vak lelkem
egyre csak botorkál,
gyengéd szavaid keresve,
s amit csak talál,
issza, csak issza,
mint kit a szomjhalál
prédául kilesve
keselyűként kerülget.
Karjaid közül
most már vissza
nem nézhetek.
Fáj még, de fakul…
Szerető fényedet
közel engedem
gyógyító vigaszul.
Most, hogy jöttél
s tested megérinthetem, vágyak buja röptét ismét állhatom. Csókkal mondod nekem: ugyanazt kívánjuk: Szeretünk egy éjszakán és hajnalon!