Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyal

, 774 olvasás, Neferkheperure , 3 hozzászólás

Szerelem

      Szavakat keresek,
      s vigaszt reszketve.
      Hűtlen szerelemtől
      régen vak lelkem
      egyre csak botorkál,
      gyengéd szavaid keresve,
      s amit csak talál,
      issza, csak issza,
      mint kit a szomjhalál
      prédául kilesve
      keselyűként kerülget.
      Karjaid közül
      most már vissza
      nem nézhetek.
      Fáj még, de fakul…
      Szerető fényedet
      közel engedem
      gyógyító vigaszul.
      Most, hogy jöttél
      s tested megérinthetem,
      vágyak buja röptét
      ismét állhatom.
      Csókkal mondod nekem:
      ugyanazt kívánjuk:
      Szeretünk egy éjszakán és hajnalon!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Neferkheperure
· Jóváhagyta: Vox_humana


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 23

Page generated in 0.0226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz