A szívem mélyéből
fakad egy érzés.
Az nem holmi spontán
kedvesség irántad,
nem is jóság az, nem
baráti törődés -
egyszerre szeretet
és egyszerre féltés.
Te vagy, ki gátjait
szívemnek lebontja,
hogy szeretet útját
semmi ne állhassa.
Bal és jobb szívkamrám
zugaiba árad
nem hagyva ott helyet
többé a magánynak.