Annak idején, egy ötemeletes házban laktunk. Fölöttünk csak a mennyország volt
Szóval legfelül, ahol a szinten csak 3 lakás van
Véletlenül a három férj pedig 3 János… János I. az enyém,/már régóta ex/
János II. /továbbiakban Jani/ és János III. akit Janikának hivtunk.
Jó egy Társaság voltunk. Mindig volt kire bizni a gyerekeket, mert épp
a GYES örömeit élvezhettük.
Ők hárman pedig mindig ugratták egymást. Jani gyakran otthon ebédelt,
akár a férjem is. Egy alkalommal, - mikor délben haza ugrott,- felesége
Zsu a boltba ment, és az alvó gyerekeket rám bizta.
Ide adta a lakáskulcsot,… én meg nyitva hagytam a bejárati ajtót,
hogy halljam, ha valamelyik felébred.
- Szia!… Zsuszi?-… Ne kiabálj! Felébrednek a gyerekek.
Ugyanis az én két kiskorum is épp aludt.
- Van egy kávéd?
- Nincs, de főzök,… ugyis jön János is, jön haza ebédelni.
- Dög meleg van! Gyorsan lezuhagyozom, azzal bement al akásukba.
Már az egész emelet kávéillatban uszott, mikor megjelent János.
- Szia! De jó!… isteni illata van!
- Szia! Mindjárt jön Jani is… csak azt mondta le akar tusolni…
Azzal kiöntöttem a kávét,… és megjelent a szomszéd is. Nem látta a férjem,
mert ugy ült le, hogy csak akkor vette észre,… amikor teljesen bejött a
konyhába. Meleg lévén egy szál főrdőnadrágnak kinéző,… de
leginkább gatya volt rajta. Senkinek sem tünt addig fel, mig meg nem szólalt:
-TE jó Isten! Te mikor jöttél haza?… Ha tudom, hogy itthon vagy…
felveszek egy nadrágot!… Pufff… János ugy röhögött,…
hogy félrenyelte a kávét,… és az ott jött vissza… ahol eddig a levegőt vette…