Vajon gondolsz-e te is most rám?
Vajon érzed-e hogy könnyes a párnám?
Szikrázva égetnek vízcseppjeim,
Érted hunyom le fájó szemeim.
Vajon szerelmesen simogatsz-e mást?
Súgsz-e más fülébe szerelmes vallomást?
Vajon eszedbe jut-e még néha régi kedvesed?
Ki egykor talán szerelmet élesztett benned.
Vajon érzed-e hogy mindig a fejembe jársz?
Vajon mélyen, szívedben magadba zársz?
Érzed-e még azt, amit én érzek?
Minden pillantásodtól remegek, félek.
Vajon látod-e ezen az éjszakán,
Mit kíván egy hullócsillagot látván,
Egy egyszerű, magára hagyott lány,
Hogy ne borítsa el újra a magány.
Vajon érzed-e azt, amit én látok?
Lelkem mélyén emlékeket találok.
Vajon gondolod-e hogy még szeretlek?
Hogy érintéseid miatt most is szenvedek.
Vajon mondod-e másnak hogy kell neked?
Hogy teljes mértékig megbízhat benned?
Vajon érintesz-e valakit, oly forrón mint engem,
Mint egy táncot lejtő kósza szellem.
Vajon csókjaiddal mást borítasz-e már el?
S szerelmes szavadra vajon más felel?
Vajon tudod-e hogy szerelmem ég?
Hogy lelkemben azóta is érezlek még.
Vajon tudod-e ha sírok, a cseppek érted hullnak?
Hogy verseim sokasága, mind érted dalolnak?
Vajon érzed-e hogy még mindig a tiéd vagyok?
S lelkem mélyén az érzés csak érted ragyog...
Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16 
Összes: 69
Jelenlévők:
