Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Volt egyszer valaki

, 455 olvasás, Adera , 0 hozzászólás

Szerelem

Volt egyszer valaki, aki érezte a szót.
Volt egyszer valaki, aki még engem karolt.
Az idő, a perc elsuhant nesztelen,
S véget ért, egy ember élete…





    Volt egyszer valaki, aki érezte a szót.
    Volt egyszer valaki, aki még engem karolt.
    Az idő, a perc elsuhant nesztelen,
    S véget ért, egy ember élete…
    Már nem hullanak, az égről a csillagok.
    Szememből rég, csak könny potyog.
    Fekete szemek figyelnek mindenhol!
    Sikítanak fülembe még a hangok!
    Kérdem én: Hová lettek a dalok?-
    Hagyjd, hogy örökre, a szívedben éljek!
    Benne lüktetve, hallok egy hangot.
    Mindenhol táncolnak, a harangok.
    Emberek vállukon, fehér koporsót visznek.
    Puha, fekete földbe fektetnek engem.-
    Fölöttem áll, egy sovány arcú férfi…
    Élettelen testem, vágyakozva nézi.
    Kezében szorongat, egy szál virágot,
    Szeret engem, s nélkülem utálja a világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Adera
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 353
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.6612 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz