Volt egyszer valaki, aki érezte a szót.
Volt egyszer valaki, aki még engem karolt.
Az idő, a perc elsuhant nesztelen,
S véget ért, egy ember élete…
Volt egyszer valaki, aki érezte a szót.
Volt egyszer valaki, aki még engem karolt.
Az idő, a perc elsuhant nesztelen,
S véget ért, egy ember élete…
Már nem hullanak, az égről a csillagok.
Szememből rég, csak könny potyog.
Fekete szemek figyelnek mindenhol!
Sikítanak fülembe még a hangok!
Kérdem én: Hová lettek a dalok?-
Hagyjd, hogy örökre, a szívedben éljek!
Benne lüktetve, hallok egy hangot.
Mindenhol táncolnak, a harangok.
Emberek vállukon, fehér koporsót visznek.
Puha, fekete földbe fektetnek engem.-
Fölöttem áll, egy sovány arcú férfi…
Élettelen testem, vágyakozva nézi.
Kezében szorongat, egy szál virágot,
Szeret engem, s nélkülem utálja a világot.
|