Minden szavam gyenge,
bármit is mondanék…
Ahogy feléd szállna
félve, remegve
a sok kis buborék,
semmivé válna
mind egy szálig
lábaid előtt,
s a többi, mint gyermek,
ki holtan jön világra,
temettessék mélyre,
bele a sárba:
hallgatás-sírba!
Ostoba szavak!
Nem tudnak mást,
csak könyörögni sírva!
Kiérdemelték a halált!
Könyörtelenséged
semmi fel nem oldja,
csak az a néhány
megpendült hang,
a rezgés, mi téged
megfürdet némán,
s szavak nélkül elmondja:
Engedj haza, kérlek,
Szerelmedbe!