Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Meddig tart

, 317 olvasás, inci , 13 hozzászólás

Sajgó lélek

Kezdesz már gennyedni-gyűlni lelkemben,
Mint köröm alá mélyre szaladt szálka,
Húsomból a sebésszike kivájja –
De agyamból semmi – az emlékedet.

Fényes képek úsznak rólad elébem,
Szerelmes szeretve ölelő karja –
Míg le nem foszlik a hazugság máza,
És maradsz számító, csapodár, hűtlen.

Belőlem mikor vet már ki az idő?
S jön-e még szívembe igaz tisztulás,
Vagy elönt mocskod, s elmerülök benne?

Süt-e rám nap, hogy nem takarja felhő?
Meddig tarthat még az élet-tanulás,
S leszek jó, milyennek Atyám szeretne?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Szonett
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.1244 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz