Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Meghalt egy lélek

, 388 olvasás, pubi , 4 hozzászólás

Abszurd

"…Régebben Sófalwy Ödön is átvitorlázta az élet magasságait és mélységeit. A mélységeket ugyan nem szerette, de valahogy mégis elviselte. Érezte szíve rejtekén, hogy hullámvölgy után mindig hullámhegy közeleg. De mostanra már maga az "élet" szűnt meg teljes egészében Sófalwy Ödön számára. Úgy érezte, egy vastag üveg fal választja el őt a világ és az élet motívumaitól. Sok mindent érzékelt ugyan a fal mögül, de ha a kezét egy picit is kinyújtotta, máris szilánkok tömkelege zúdult egész testére… Máskor meg eltorzult képeket láthatott csupán…"




2004. május harmincegyedikét jelzett a naptár. A világ eseményei látszólag ugyanúgy zajlottak, mint máskor. Egyesek meghaltak – egyesek megszülettek. Egyesek gazdagok lettek – mások szegények. Egyesek szerelembe estek – mások elváltak. Egyesek ünnepeltek – mások viszont sírtak… A Nap és a Hold ugyanúgy bejárta pályáját az égen, mint mindig. Ám mégis említést érdemel egy dolog, ami kilógott az átlagos események sorából. Történt ugyanis, hogy 2004. május 31-én reggel, pontban 8 órakor Sófalwy Ödönnek meghalt a lelke… Ezt senki se értse úgy, hogy koporsóba került, hiszen a teste még élt. Már amennyire mindezt életnek lehet nevezni… Amikor reggel felébredt, s meglátta borostás ábrázatát a tükörben, már minden sejtjében mélyén érezte – valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne és körülötte. Először nem is ismerte fel önmagát… azt hitte, talán még álmodik. Ám rá kellett jönnie, hogy ez bizony az ébrenlét véres valósága. Üres, semmitmondó arc bámult reá tükre megsárgult kövületéből… Aztán valahogy összeszedte magát. Felöltözött, s éhséget érzett a gyomrában. Összekapart némi ennivalót, ám az ételek ízét már nem érezte úgy, mint annak előtte…, szinte semmit sem érzett…, csak valami mechanikus kényszer gyötörte annak érdekében, hogy tömködjön magába néhány falatot. Ezek után elindult a város körforgalmába. Igazából maga sem tudta miért és hova megy…, mégis valami vitte-vitte előre …, valahová…
Régebben Sófalwy Ödön is átvitorlázta az élet magasságait és mélységeit. A mélységeket ugyan nem szerette, de valahogy mégis elviselte. Érezte szíve rejtekén, hogy hullámvölgy után mindig hullámhegy közeleg. De mostanra már maga az "élet" szűnt meg teljes egészében Sófalwy Ödön számára. Úgy érezte, egy vastag üveg fal választja el őt a világ és az élet motívumaitól. Sok mindent érzékelt ugyan a fal mögül, de ha a kezét egy picit is kinyújtotta, máris szilánkok tömkelege zúdult egész testére… Máskor meg eltorzult képeket láthatott csupán. A macskák ugattak, a kutyák nyávogtak, a halak az égen repdestek, a sólymok a vízben úszkáltak…
Tömören és velősen megfogalmazva: Sófalwy Ödön zombivá degradálódott…
A világ forgataga nagy ívben fittyet hányt Sófalwy Ödön lelkének halálára. A kutyák ugyanúgy ugattak, a macskák nyávogtak… a Nap reggelente ugyanúgy felkelt, majd lenyugodott, az éjszaka denevérei ugyanúgy előbújtak rejtekhelyeikről. Ám Sófalwy Ödön mindebből már semmit sem tudott átélni…

Lassacskán az erre szakosodott angyalok elkészítették Sófalwy Ödön lelkének sírfeliratát. Őszintén szólva elég nagy gondban voltak, hisz ilyen feladat mindeddig csak nagyon ritkán hárult rájuk. Sokáig tanakodtak azon, mi kerüljön fel arra a bizonyos égi palatáblára. Végül is a következő tartalmat ötölték ki:

SÓFALWY ÖDÖN

Született valamikor… hogy miért, azt örök homály fedi.
Meghalt egy ismeretlen időpontban… talán a XXI. században.
Élt? évet.
Föltámad valaha is a lelke?… Csak Sófalwy Ödön, vagy a "jóöregisten" a megmondhatója…


A könyvelést ellenőrző főangyal szigorú arckifejezés közepette ráncolta össze homlokát eme hebehurgya megfogalmazás láttán. Hosszú töprengés után tudta csak elaltatni szakmai lelkiismeret furdalását: Ha ugyanis a Teremtő saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert – és odalent évezredek óta fennállhat eme bürokrácia szövevénye, - talán az Úr itt fent is elnézi ezt a csekély kis mulasztást…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: pubi
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 0
Kereső robot: 35
Összes: 242

Page generated in 0.1615 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz